A velencei Giardini és Arsenale 2026. május 9-én nyitja meg kapuit a legrégebbi és legtekintélyesebb kortárs művészeti kiállítás számára. A 61. Biennále november 22-ig tart (előzetes megnyitó: május 6-8.), vagyis 198 napnyi kurátori válogatás, nemzeti pavilonok és kísérőesemények várják a látogatókat a város számos pontján.
Ezúttal a forgatókönyvet Koyo Kouoh (1967–2025), kameruni–svájci kurátor, az első afrikai nő ezen a poszton írta. A kiállítás az ő elképzelése szerint valósult meg, halála után, 2025 januárjában. Kouoh évek óta azt kérdezte, miért szól ilyen hangosan a kultúra, amikor a legérdekesebb dolgok csendben történnek.
Miért „moll” 2026-ban?
A In Minor Keys jelszó metafora. A moll hangnemre utal: melankólia, elcsendesedés, figyelmes hallgatás az „orchestral bombast” helyett. Abban a korban, amikor minden üzenet kiabál, Kouoh azt javasolja, halkítsuk le a vevőt. Az ő kiállítása az intim formákat, befejezetlen történeteket, alig észrevehető gesztusokat helyezi előtérbe.
Úgy hangzik, mintha ellentétes lenne azzal, amit az ember egy biennálétól várna. És talán éppen ezért érdemes elutazni.
Kurátori vízió és látogatói élmény
„In Minor Keys” egy olyan cím, amely azonnal meghatározza az egész kiállítás hangulatát. Adriano Pedrosa a csendes, introspektív frekvenciák világába hív: melankólia, blues, morna, suttogás, megnyugvás és remény. Ez tudatos elfordulás az „orchestral bombast”, a látványosság felől, amely az utóbbi biennálék többségét uralta. A lényeg az, hogy lassítsunk, és figyeljünk oda a finom részletekre.
Motívumok: a templomoktól az oázisokig
A kiállítás öt fő témakör köré épül:
- Szentélyek (Sala Chini) – tisztelgés olyan művészek előtt, mint Issa Samb vagy Beverly Buchanan, az emlékezés és elmélkedés helyei
- Processions – afroatlanti folyamatok, a legendás „Poetry Caravan” 1999-es felvonulásának visszhangja
- Iskolák – művészeti ökoszisztémák, például blaxTARLINES KUMASI vagy G.A.S. Foundation, tanulóközösségek
- Pihenőhelyek/Oázisok – kreol kertek, szenzoros szünetek, pihenőterek
- Előadások (2026.05.06–11.) – a test mint az emlékezet és ellenállás hordozója
Hogyan néz ki a kiállítás: küszöbök, indigó és „komorebi”
A díszletet a Wolff Architects tervezte Fokvárosból. Az indigókék szín uralkodik, a küszöbök portálként működnek a terek között. A vizuális arculatot Clarissa Herbst és Alex Sonderegger alkotta, a „komorebi” fogalmára építve ( japán szó, amely a leveleken átszűrődő fényt írja le). A kéttestű katalógus egészíti ki az egészet, a szervezők pedig a karbonsemlegesség elérését tűzték ki célul.
az idő nem vállalati tulajdon, és nem is a könyörtelenül felgyorsított termelékenység kegyére van bízva
Ez a kiállítás egy másfajta tempót kínál. Csendesebbet.
Ki és hogyan vesz részt
A fő kiállításon mintegy 111 résztvevő gyűlt össze, összesen pedig 99 ország mutatkozott be Velencében, amelyeket 31 kísérőesemény egészített ki. Ez jelentős lépték, de mi az igazán érdekes? Hét ország debütált: Guinea, Egyenlítői-Guinea, Nauru, Katar, Sierra Leone, Szomália és Vietnam. Seychelle-szigetek 2026. május 4-én csatlakozott, a biennálé ideje alatt.
Adriano Pedrosa egyértelműen a rezonanciákat helyezte előtérbe a nemzetiség helyett. A főkiállításról hiányoztak az olasz művészek, ami némi meglepetést keltett, de a kurátor ezt azzal indokolta, hogy a perifériák hangjait szerette volna bemutatni. A meghívottak között egyaránt szerepeltek ismert nevek (Laurie Anderson, Nick Cave, Wangechi Mutu), valamint olyan kollektívák, mint a blaxTARLINES KUMASI, a Denniston Hill vagy a G.A.S. Foundation. Linda Goode Bryant és Torkwase Dyson jelenléte hangsúlyozta a gyakorlatok sokszínűségét, a hagyományos médiumoktól a térinstallációkig.
Csendes napforduló – mi marad a kiállítás után
A velencei kiállítás valami olyasmit hagy maga után, mint a viharos beszélgetés utáni csend. Nem üres visszhangot, hanem egy helyet a gondolatoknak, amelyek csak később érkeznek meg. Ezek a „csendes hangok” tartósabbnak bizonyulnak, mint a hangos manifesztumok, mert lassabban, mélyebben, az azonnali megértés kényszere nélkül hatnak.
Talán éppen ez volt a kurátorok szándéka: nem túlharsogni a világot, hanem adni neki egy pillanatnyi lélegzetet. Abban a korban, amikor minden a figyelemért küzd, a csenddel többet lehet mondani. És ez a tanulság veled marad, még akkor is, amikor elhagyod a velencei pavilonokat, és visszatérsz a saját zajodhoz.
LARA
Prémium újságíró
